Nézem a kőriseket itt a szomszédban, szegényekre rájár a rúd. Nemcsak itt, mindenhol. Figyeljétek meg ezt a koronát!

Az álmoskönyv szerint ez nem jó előjel, nagyon nem jó... A korona legfelső részén, ahol szikrázik a vakító napsütés, ahol a legjobban lehene fotoszintetizálni, ott kellene leginkább tülekednie a leveleknek. Látjátok a száraz ágakat? Ott aztán nincs árnyék, valami más okozza a levélhullást.

Pár éve már írtam a kőrisek betegségéről (https://tolgyfa.blog.hu/2018/09/26/yggdrasil), sajnos azóta sem javult a helyzet. Persze szívósan küzdenek még, akár évekig, de ez már a végjáték.

Van viszont valami, ami így is észrevehető, érdemes szánni rá pár gondolatot. A képen kb. húsz méteres távolságból látjuk a fa koronáját, vagyis a valóságban minden sokkal nagyobb, mint amekkorának látszik. Az ágrendszere teljesen más, mint a tölgyeké: nincsenek benne apró, cikcakkos ágacskák (mint nálam), hanem hosszabb egyenes szakaszok vannak az elágazások között. Miért?

A válasz érdekes módon a levelek formájával függ össze.

Amit itt látunk, az egyetlen levél. A 13 kis levélke ugyanannak az összetett levélnek a része. De mit számít ez? Nem mindegy, hogy egy levélnek nevezzük vagy tizenháromnak?
Az elnevezés akár mindegy is lehetne, de érdemi különbség is van a kettő között. Az önálló levelek külön születnek, külön hullanak le, az összetett levél pedig egyben. A levélkék közti középső levélgerinc tulajdonképpen olyan, mint egy eldobható kicsiny ágacska, apró levelekkel.
És itt a lényeg: Míg a kőris ősszel egyetlen összetett levele lehullatásával nemcsak a 13 levélkéjétől szabadul meg, hanem az azokat összetartó vékony kis levélgerinctől is, addig nekünk, tölgyeknek az önálló leveleink lehullatása után megmaradnak a kis hajtásaink. Ezért olyan elegánsan nagyvonalú a kőrisek ágrendszere, miközben a tölgyeké zegzugos. Yggdrasil népének nincs szüksége rövid ágakra, mert azt a szerepet ellátják az összetett levelek. Kicsit irigylem őket, mert a sokáig fennmaradó elszáradt ágacskáknak nem csak esztétikai jelentősége van, hanem egészségügyi is: gombafertőzések kapui lehetnek.

Ugyanakkor a kis hajtások megőrzése nem mindig hátrány: Egy árnyékot viszonylag jobban tűrő fafaj évekig használhatja azokat, mielőtt feleslegessé válnának. A hosszú levélgerincet nem kell minden tavasszal újra megépíteni, csak használni a régi ágacskát.
A kőrisek gyorsan nőnek és fényigényesek, ezért az ő életmódjukhoz jobban illeszkedik az "eldobható hajtás" stratégiája.