Tudjátok, hogyan lesz egy földig ágas csemetéből hosszú ágmentes törzzsel rendelkező faóriás? Hova lesznek az alsó ágak? És főleg: miért?

Ha rám néztek, most is láthattok néhány levél nélküli ágat rajtam:

Ezek főleg a törzs alsó részén vannak - árnyékban... Az oldalágakról leágazóan is találhatunk ilyen ágacskákat - megint csak árnyékban... Gondolom rájöttetek már, mi a baj az árnyékkal. Minél kevesebb a fény, annál kevésbé lehet fotoszintetizálni. Vagyis ezek az ágak valójában feleslegessé váltak. A rajtuk növeszthető levelek több anyagba és energiába kerülnek, mint amennyit termelni tudnak.

Ha jobban odafigyelünk, észrevehetünk még valamit:

Az elszáradás fokozatait. A fenti képen például élesen látszik, meddig tart az élő rész, és honnantól halt el az ág. Nézzétek meg az alábbi képet:

Itt már majdnem végigért a száradás.

Az élesebb szeműek mást is felfedezhetnek:

A régebb óta elszáradt ágak összemennek, megráncosodnak, felrepedeznek, ahogy elpárolog belőlük a víz.

Később aztán történik még valami:

Az élő rész megpróbálja benőni az elhaltat. A fokozott növekedés egy gyűrű formájában látszik is.

Ez az "erőlködés" néha még látványosabb formát ölt:

A fenti ágat már három éve "ostromolja" a törzs... Hát, így elég sokáig fog tartani...

Kivéve, ha történik valami:

Az elszáradt, felrepedezett ágacskát megtámadják a gombák (később akár a rovarok is), elkezdik lebontani benne a cellulózt, ami a tartását adta... Egyre gyengül, míg végül már egy kis rigó súlyát se bírja el... Letörve himbálózik még egy ideig a szélben, aztán végleg leszakad. Akkor már be tudja nőni a törzs, és végül nyoma sem marad. 

Ez hát az ágmentes törzsek titka. A kéreg alatt benőtt ágcsonkok sorozatai őrzik a maguk kis történetét.