Mióta ilyen szép egyenesen állok, egészen más szemmel látom a világot. Élvezem a "magaslati" levegőt és sütkérezek az őszi napfényben. Tornázok a reggeli széllel, hallgatom a madarak koncertjét, s néha integetek a kocogóknak. Olykor csodálkozva visszanéznek, mintha nem hinnének a szemüknek.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
