Tudjátok mi a nyár legbiztosabb hírnöke?

Amikor így néz ki az erdő alja:

 Meg így:

És így:

Ősi mágia birtokosaként, csak a nyárfák tudják így elvarázsolni az erdőt - évente egyszer, mikor jönnie kell a nyárnak. Rugalmas koronájukkal hajladoznak a tavaszi szélben, ide-oda, ide-oda, s közben azt suttogják: "Nyár van, nyár van..."

Először csak nevet rajtuk mindenki, hiszen dehogy van még nyár, nemrég kezdődött a tavasz. De ők csak hajtogatják, makacsul, senkivel se törődve: "Nyár van, nyár van..." Aztán egyszer csak megjelennek a levegőben az első pihék, s szállnak, szinte súlytalanul lebegve, és akkor már mindenki érzi, hogy a napnak kezd ereje lenni.

A pihékben a nyárfák magjai utaznak, 30 méteresre megnőni képes törzsek tervrajzait szállítják, milligrammnál kisebb csomagokba tömörítve. De visznek még valami mást is: a nyárfák örök optimizmusát, azt a magabiztos hitet, hogy ha elég sokszor elismétlik, akkor valóra válik: "Nyár van, nyár van..." 

Akkor már senki nem neveti ki őket, mert a pihék milliószámra úsznak az égen, és érezni lehet, hogy hatni kezd az ősi varázslat. A nyárfák koronája pedig csak ingadoz a szélben, nyár van, nyár van, és ha nincs szél, akkor csak a kisebb ágak integetnek a szellőben, nyár van, nyár van, és ha szellő sincs, akkor csak a levelek csilingelnek, billegnek, rezegnek, a legkisebb légmozgástól is, nyár van, nyár van... 

És ha nagy ritkán, nagyon-nagyon ritkán, úgy megáll a levegő, hogy a nyárfák levele sem rezdül, akkor már nem kell ismételgetni, mert mindenki tudja:

Nagyon nyár van!