Különös látogató járt nálam, egy távoli, keleti faj képviselője. A tavalyi kétpettyes vendégemet juttatta eszembe, aki utolsó mohikánként küzdött egy hasonló keleti jövevény ellen. Az a történet a vesztes szomorú története volt, ez pedig bizonyos értelemben az érem másik oldala. S a jelek szerint ez az oldal nem mindig csak napos, néha kissé büdös is...
Ő az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys), aki sok helyen inkább "büdösbogárként" ismert, holott ő, kissé szerénytelenül, "a fényes napkelet márványos szépségű vegyész géniuszának" nevezi saját magát.
Eredetileg Kína, Japán, Korea térségéből származik, és csak a közelmúltban jelent meg Amerikában és Európában. Az új élőhelyeken rohamos sebességgel terjed, amit állítása szerint tisztességes versenyben ér el, a következő kedvező tulajdonságainak köszönhetően:
- Amíg mások tücsökzenére pazarolják energiáikat, az ő fajuk zseniális vegyészmérnökei kiváló bűzmirigyeket fejlesztettek ki, melyek megvédik a legtöbb ragadozótól.
- A táplálkozásban spártai elveket vallanak, nem kényeskednek, nem válogatnak. Több mint 100 faj szerepel az étlapjukon.
- Nagyon kitartóak a repülésben, óriási távolságokat tehetnek meg önerőből.
- Nem vesztegetik az idejüket, gyorsan szaporodnak. A nőstény egyszerre 30-40 petét rak, de a mostanihoz hasonló meleg években két generációjuk is kifejlődik! Még melegebb vidékeken pedig még több, akár hat is!!
Az engemet meglátogató öreg példány (aki elvesztette egy lábát az élet viharaiban), azt mondta: Olyanok vádolják őket, akik irigyek a sikereikre, miközben buták a vegyészkedéshez, finnyásak a táplálkozásban, lusták a fárasztó repüléshez és lomhák a szaporodásban. Ha panaszkodás helyett több energiát fordítanának saját fejlesztésükre, sokkal jobb helyzetben lennének.
Hát... nárcisztikus hajlamok és orrfacsaró aromák ide vagy oda... ebben a nézőpontban lehet némi igazság...
Bár a tavalyi kétpettyes törzsfőnök története közelebb áll a szívemhez, de el kell ismerni, hogy végül a történelmet mindig a győztesek írják. De legalábbis a túlélők.
