A tavalyi levél görcsös ujjai közül kifolyt a végtelen idő homokja.
Áprilisi ákombákomot rajzol kérgemre a melengető napfény hiánya.
A télhez vetkőzött koronát kékkel festett szellők cirógatják körbe.
Rügypikkelyek páncéljából lágyan bújik elő az élet örök zöldje.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
