"...ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell."
Az az igazság, hogy múlt héten, a jéghűtéses felhőszakadáskor kissé már elegem volt a csapadékból. (Azt már leírni is alig merem, hogy azt kívántam: bárcsak lenne egy kicsit melegebb.) Most azon gondolkozom, van-e valami felsőbbrendű akarat, valami jellemfejlesztő nevelési szándék a mostani kánikula mögött? Ahhoz, hogy értékelni tudjuk ami VAN, meg kell tapasztalni a NINCS-et, és viszont. Azt hiszem, én már megtanultam a leckét, jöhet az újabb eső...
Ilyen száraz a talaj alattam. Ráadásul erősen homokos az összetétele, közelről ilyen szemcsés:
A homok azért rossz, mert gyorsan elszivárog és elpárolog belőle a nedvesség. Szerencsére a gyökerem alsó ágai már elég mélyen vannak, ott kedvezőbb a helyzet. Remélem, nemsokára elérem a talajvíz szintjét, aztán megszűnnek az efféle gondjaim.
Addig is, ha valaki errefelé jár, jó néven veszem, ha hoz magával egy kis vizet...
Előre is köszönöm!