A sűrű, szürke füst teljesen beborította az eget. Nyomasztó, baljós sötétség nehezedett a tájra. Szinte vibrált a levegő a feszültségtől. Mindenki ösztönösen érezte, valahol legbelül, a halálos fenyegetést.
Csupán néhány kilométernyire tőlük megállíthatatlanul tombolt a pokoli tűzvihar. A szél vadul kavarta az egyre forróbb levegőt, magasba kapta és messzire röpítette az izzó pernyét.
A fenyőfák recsegve-ropogva égtek, gyantás törzsük hangos csattanással hasadt fel, mikor a forróság okozta feszültség elviselhetetlenné vált bennük. Az avar és a kiszáradófélben lévő lágyszárúak, pillanatok alatt váltak füstté és hamuvá.
Minden, aminek lába vagy szárnya volt, fejvesztve menekült. Akinek kerekei voltak, úgyszintén. A fojtogató füst, a perzselő forróság mindent beborított. Sokaknak nem volt menekvés, aratott a halál...
Másnap néma volt a hajnal. Madárcsicsergés helyett csak csend, keserű, füstszagú, fülsiketítő csend honolt a természetellenesen szürkébe öltözött vidéken...
https://www.theguardian.com/world/2017/jun/22/portugal-forest-fires-under-control
https://www.theguardian.com/world/gallery/2017/jun/18/portugal-wildfires-in-pictures
