Egy tölgyfa élete

Egy tölgyfa élete

Ne fesd az ördögöt a falra...

2012. július 05. - Quercus Robur

Na tessék! Kellett nekem a növényevőket emlegetnem...

oz_jav1.jpg

Az előbb az egyikük erre járt, sőt, itt a közvetlen közelemben pihent meg egy kis vacsora utáni sziesztára. Alig pár méternyire tőlem! Gondolhatjátok, mennyire féltem! Olyan kicsire próbáltam összehúzni magamat, amennyire csak bírtam.

A múltkor ugyan azt írtam, hogy a növényevők segíthetnek a lágyszárúak lelegelésével, de valami furcsa oknál fogva az őzek különös előszeretettel választják ki a fiatal tölgy hajtásokat. Így igazán csak akkor nem kell félnünk tőlük, ha már teljesen eltakarnak bennünnket az egynyári versenytársak. Egyelőre még nem takarnak el, szóval tényleg veszélyben voltam. (Az egyméteres védőkorlát nem lett volna akadály neki, ekkorát helyből ugrik bármelyik őz.)

Ha érdekel valakit, megmutatom, hogyan néz ki az őz által hátrahagyott "fekvőhely". Távolról így:

oznyom_kicsi2.jpg

Közelebbről pedig így:

oznyom_nagy2.jpg

Itt, a közelemben "élőben" is megtekinthető. Talán már láttatok is ilyet, csak nem tudtátok, mi az?

Versenyfutás az élet

Az erdőben minden talpalatnyi földért meg kell küzdeni. Talán emlékeztek első blog-bejegyzésemből, hogy egy makk számára már az is óriási teljesítmény, ha élve eljut a talajba. A tavasszal előbújó magoncok élethosszig tartó versenyben találják magukat, melyben a két fő életfeltételért, a fényért és vízért küzdenek a többi növénnyel.

Számunkra, kis facsemeték számára különösen a lágyszárúak veszélyesek. Tudják ők jól, hogy csak őszig tart az életük, így hát nem gondolnak a télre, nem építenek fás szárat maguknak, nem halmoznak fel tápanyagokat, inkább minden erejüket a gyors növekedésnek szentelik. Ezzel a pimasz módszerrel rövid távon nagyon le tudnak hagyni bennünket, leárnyékolnak, és gyökerükkel még a vizet is el akarják venni előlünk.

Vannak, akik megpróbálják felvenni velük a versenyt  növekedésben (pl. nyárak, fűzek), de mi, ultramaratoni távon induló tölgyek más stratégiát követünk. Az első években látszólag alig fejlődünk, energiánk nagy részét arra fordítjuk, hogy jó mélyre hatoló karógyökeret növesszünk. Ezzel ugyanis a vízellátásunkat még aszályos időben is biztosítani tudjuk, amikor a többi "versenyző", már csak kókadozik a szárazságban.

Addig viszont mi kókadozunk a többiek árnyékában (amitől persze még lassabbak leszünk), és abban bízunk, hogy a növényevők (vagy az erdészek) kicsit visszaszorítják a magasra nőtt konkurrenciát. Ebből a szempontból "protekciós" helyzetben vagyok, mert a gondozóim május végén teljesen kitisztították a védőkorlátomon belüli területet. Ennek ellenére, nézzétek meg, hol tartanak most ezek a szemtelen rövidtávfutók!

Teljesen a fejemre nőnek!

gazban.jpg

süti beállítások módosítása