Egy tölgyfa élete

Egy tölgyfa élete

Az időzítés logikája

2020. október 25. - Quercus Robur

A lombhullásról már többször írtam, elsőként itt, aztán itt és itt, de még nem esett szó az időzítésről. Pedig fontos kérdés!

Mikorra kell időzíteni a lombhullást? Pontosabban: meddig kell befejezni a fotoszintézist, ha újra akarjuk hasznosítani a levelekből visszanyerhető anyagokat? (Amint látjátok, a "Recycling" nem valami újkeletű dolog, ősidők óta működik a természetben.) Nyilván azelőtt, mielőtt az első fagyok megérkeznének, és tönkretennék az egész anyagmozgatási rendszert.

homerseklet_diagram.png

Ha megnézitek a fenti diagramot, láthatjátok, hogy az átlaghőmérséklet októberben 13°C-ról 7°C-ra csökken. Ez még nem lenne probléma, de minket a lombhullatás szempontjából inkább a napi minimumhőmérsékletek érdekelnek.

 minimumhomerseklet_diagram_k.png

Jól kivehető, hogy az őszi fagyokra először októberben van reális esély. Akár már a hónap elején bekövetkezhet ilyesmi. Ha tehát biztosra akarunk menni, akkor már eddigre be kell fejezni a "termelést", összepakolni, és elszállítani minden menthetőt.

Igen ám, de tízből csak egyszer jött ilyen korán a fagy. Ha szeptember végéig lezárnánk a fotoszintézis szakaszát, akkor tíz évből kilencszer feleslegesen lennénk túl óvatosak. Értékes időt vesztenénk, amit növekedésre, de legalább is tartalék tápanyagok felhalmozására használhatnánk, amivel a következő évet nagyobb lendülettel kezdhetnénk.

9:1-es arány mellett nyilván megéri bevállalni egy kis kockázatot, de vajon hol van az egyensúlyi érték? 5:5-nél? Talán. Akkor valahol október 15. körül kellene megtörténnie a lombhullásnak. A valóság azonban kicsit bonyolultabb ennél.

levelek_k.jpg

Nézzetek meg alaposan ezt a képet. Elszáradtak, lehullottak már a leveleim? Nem egészen. Zöldek, aktívak még? Azt sem mondhatjuk. Vannak ilyenek is, meg olyanok is. Mintha mindegyik más naptár szerint mérné az időt. Mi ennek az értelme?

Amit a képen láttok, nem más, mint egy nagyszerűen működő kockázatminimalizáló rendszer. A levelek egy része nagyon óvatos, egy másik része nagyon optimista, a többi pedig egyenletesen helyezkedik el a két véglet között. Akármilyen korán is jöjjön az első őszi fagy, mindenképpen lesznek olyanok, akik már végeztek, akik már képeztek némi tartalékot jövőre. De akármilyen sokáig maradjon is meg a jó időjárás, mindig lesznek olyanok, akik még kitartanak, akik még hasznosítják az utolsó, energiát adó napsugarakat.

Mi tölgyek, így alkalmazkodunk az ősz szeszélyeihez. Ügyes ugye? 

süti beállítások módosítása