Érdekeset olvastam a gólyákról. Az áttelelő gólyákról - merthogy ilyen is van már. Elsőre talán kacsának tűnhet...

...(mármint a hír tűnhet kacsának, nem az áttelelő gólya), ha pedig mégsem az, akkor talán csak néhány "elmebeteg" példányról lehet szó, melyek az állatvilág Darwin-díjasaiként így radírozzák ki selejtes génjeiket a faj közös génállományából... Így volna?

Nem egészen. A gólyák vonulása nem kőbe vésett, megmásíthatatlan törvény, hanem észszerű reakció a környezet által kínált feltételekre. A globális felmelegedéssel viszont lassanként megváltoznak a keretfeltételek. Előbb-utóbb lehetővé válik a gólyák számára, hogy - némi nélkülözés árán - helyben átvészeljék a téli időszakot. De miért akarnának fázva, éhezve itthon áttelelni, mikor a jó meleg Afrikában dúskálhatnának a táplálékban?

A válasz a költözés "költségeiben" rejlik. A sok ezer kilométeres utat megtenni erőt próbáló feladat, melynek szintén része a nélkülözés és az életveszély. A választás tehát nem biztos és bizonytalan között, hanem egyfajta kockázat és másfajta kockázat között történik. A pontos százalékokat senki nem ismeri, de a "bevállalósabbak" már próbálkoznak. Úgy is mondhatnánk, a faj rajtuk teszteli, hogy érdemes-e már stratégiát váltani? A szemünk előtt zajlik az evolúciós alkalmazkodás egyik legizgalmasabb kísérlete.

(Forrás: http://index.hu/tudomany/til/2017/10/18/miert_nem_maradnak_afrikaban_a_golyak/)