Most olvastam a neten, hogy Ausztráliában nagyszabású klímakisérlet indult. A kutatók egy több mint másfél hektáros erdőbe egy kilenc emelet magas szerkezetet telepítettek, mely folyamatosan többlet szén-dioxidot juttat a levegőbe. Így a vizsgált területen a mai 0,039%-ról 0,055%-ra növelik az üvegházhatású gáz koncentrációját, ami a prognózisok szerint az évszázad végére lesz jellemző a Földön.
Apropó, meséltem már arról, hogy a víz mellett, mi a másik fő táplálékom? A szén-dioxid! Erről talán azért nem írtam még külön bejegyzést, mert állandóan - sőt az emberiségnek "köszönhetően" egyre nagyobb mértékben - rendelkezésemre áll, így nem nagyon kell a hiányától tartanom. A szén-dioxid koncentrációjának emelkedése (egy szintig) gyorsítja a fotoszintézisünket és növekedésünket, ez pedig fékezheti az emberek számára kedvezőtlen folyamatokat.
Hogyan is? A fotoszintézis során szén-dioxidot vonunk ki a levegőből, ebből (és vízből) építjük fel saját testünket. Ha tehát gyorsabban zajlik ez a folyamat, akkor gyorsabban fogy a szén-dioxid. Hát ezt próbálják elemezni a tudósok ebben a 10 évesre tervezett nagyívű projektben.
Nagy örömömre szolgál, hogy ilyen korszerű kísérletekért nem kell a földgolyó túloldalára menni. A minap jómagam is találkoztam egy kutatóval, aki éppen önmagán végzett hasonló klímakísérletet. Egy miniatürizált szén-dioxid termelő készüléket tartott a szájában, azon keresztül vette a levegőt. Az ő projektje nyilván sokkal előremutatóbb az ausztrálokénál, ugyanis a berendezés 10,000% (!) körüli, azaz nagyjából az évezred végére várható szintű szén-dioxidot termelt, s hozzá még egy halom kísérő vegyületet is.
És képzeljétek: A nagylelkű szakember még engem is bevont a kísérletbe, ugyanis a készüléket nekem adta, mielőtt a speciális fűtőanyag elfogyott volna. Szívtam néhány slukkot, és utána valóban sokkal jobban ment a fotoszintetizálás. (Kár, hogy a káros anyagok semlegesítése jóval tovább tartott, mint a dopping-hatás.)
