Tudjátok mi a legszebb látvány egy magamfajta, szomjas tölgy csemete számára? 

Az ilyen sűrű, sötét, esőt hozó fellegek, melyek beborítják a látóhatárt. A derűs égbolt mindig szomjazást jelent. A szomjazás pedig éhezést is.

Valahol hallottam, hogy az emberek néha "derűs napot" kívánnak köszönésképpen. Ez nekünk fáknak olyan, mintha ebédhez "üres asztalt" kívánnánk egy embernek. Nekünk a borult ég a terített asztal, az eső az ebéd, a felhőszakadás pedig igazi lakoma. (Lehet, hogy írnom kellene egy tölgy-magyar szótárt?)

Szerencsére az éhezésnek most vége, megjött a jó idő, és végre jóllakhattam!