Egy tölgyfa élete

Ellentétek

2017. szeptember 06. - Quercus Robur

Néha furcsán alakul az élet. A pillanatnyi kényelemből hosszú távon hátrányos elpuhultság lehet, a nélkülözésből pedig sikerre vezető, szívós kitartás. Egy ponton túl még a szabálytalan, torz csúfság is az ellenkezőjébe megy át: felejthetetlen egyediséggé, sajátos szépség forrásává válik.

Olvastam egy fáról egy nagyszerű leírást, amely akarva-akaratlanul is erről szól:

"A koloskai hárs heroikus fa. Nem szép. De az élet erejének nagyszerűsége nincs ilyen sem Homérosznál, sem szoborban, sem beethoveni zenében, sem nietzschei filozófiában sem caesari sorsban. Ez a néma küzdelem, amit egyedül küzdött százötven évig itt, kedvezőtlen hegyoldalon, rohamos esők, marcangoló szél, lezuhanó kövek között, óriási tömbök alatt egy szűk völgytorokban. Meg kellett magát feszítenie, elvesztette minden formáját, meg kellett alkudnia, nem volt szabad könyörületet ismernie, pillanatra sem, kegyetlen nyugalommal, előrelátással, kitartással és kitartással tudott csak szüntelenül nőni, s ma, mikor már győzött, harcán már túl van ráncosan, megviselve, megnyomorítva tud ilyen egészséggel nevetni és nevetni. Mit tudnak még neki mondani az életről ezek után, amin ő nem nevet?"
(Hamvas Béla: Fák / A győző / részlet)

koloska_k.jpg

Tanulhatnánk tőle...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tolgyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr7812808600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.