Egy tölgyfa élete

Apokalipszis

2017. június 30. - Quercus Robur

A sűrű, szürke füst teljesen beborította az eget. Nyomasztó, baljós sötétség nehezedett a tájra. Szinte vibrált a levegő a feszültségtől. Mindenki ösztönösen érezte, valahol legbelül, a halálos fenyegetést.

apokalipszis.jpg

Csupán néhány kilométernyire tőlük megállíthatatlanul tombolt a pokoli tűzvihar. A szél vadul kavarta az egyre forróbb levegőt, magasba kapta és messzire röpítette az izzó pernyét.

tuz.jpg

A fenyőfák recsegve-ropogva égtek, gyantás törzsük hangos csattanással hasadt fel, mikor a forróság okozta feszültség elviselhetetlenné vált bennük. Az avar és a kiszáradófélben lévő lágyszárúak, pillanatok alatt váltak füstté és hamuvá.

pokol.jpg

Minden, aminek lába vagy szárnya volt, fejvesztve menekült. Akinek kerekei voltak, úgyszintén. A fojtogató füst, a perzselő forróság mindent beborított. Sokaknak nem volt menekvés, aratott a halál...

auto.jpg

Másnap néma volt a hajnal. Madárcsicsergés helyett csak csend, keserű, füstszagú, fülsiketítő csend honolt a természetellenesen szürkébe öltözött vidéken...

utana.jpg

https://www.theguardian.com/world/2017/jun/22/portugal-forest-fires-under-control
https://www.theguardian.com/world/gallery/2017/jun/18/portugal-wildfires-in-pictures

A bejegyzés trackback címe:

https://tolgyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr2512631925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.