Egy tölgyfa élete

Bújócska

2015. október 15. - Quercus Robur

Képzeljétek, lakik itt a közelemben egy aprócska tölgy csemete. Eddig észre sem vettem, pedig egészen közel van, alig néhány méterre. Ti észrevennétek?

bujocska1.jpg

Nem csoda, ha nem sikerült megtalálni, a kis tölgyek nagyon ügyesen tudnak bújócskázni. Mutatok egy közelebbi képet, így már talán észreveszitek:

bujocska2.jpg

Megvan? Még így sem könnyű meglátni, pedig itt már csak egy lépésnyire vagyunk tőle. Mutatok egy még közelebbi felvételt:

bujocska3.jpg

Hát itt bujkált a kis ügyes...

Egyébként a bújócska nekünk, tölgyeknek elsősorban nem játék, hanem túlélési stratégiánk egyik fontos eszköze. Fiatal csemete korunkban az őz és a szarvas a legnagyobb ellenségünk. Rügyeinket, friss hajtásainkat, leveleinket előszeretettel rágják le, ami ellen az a legbiztosabb védekezés, ha jól elrejtőzünk. Az első években szerényen megbújunk az aljnövényzetben, ilyenkor még egész jól elviseljük az árnyalást, s közben főleg a gyökerünket fejlesszük, készülünk a nagy kiugrásra. Aztán amikor már olyan mélyre hatoltunk a talajba, hogy a vízellátásunkat az aszály sem fenyegetheti, akkor (ha kapunk elég fényt is) teljes gőzzel megindulunk fölfelé.

Ezzel a stratégiával sokkal rövidebb időt töltünk a veszélyzónában, az erdei növényevők szája magasságában. Persze némi balszerencsével ebben a rövidebb veszélyeztetett időszakban is ránk találhat egy őz, de erős gyökérzettel azt is könnyebb kiheverni.

A bejegyzés trackback címe:

https://tolgyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr187965278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.