Volt már hideg. Volt már meleg. Aztán újra hideg. És most megint meleg lett - de ezúttal másképp...
Ennek a melegnek ritmusa van. Ez nem olyan, mint egy szeszélyes afrikai légáramlat télidő kellős közepén. Ennek egyenletes ritmusa, lüktetése van: hűvös - langyos - meleg - langyos - hűvös - aztán kezdődik előröl. És mindig éppen akkor szűrődik át a legtöbb fény a leendő levélkéimet borító rügypikkelyeken, amikor menetrendszerűen megjön a meleg. És mindig egy irányból sugároz. Mindig a déli oldalról. És napról-napra egy picit magasabbról...
Lent a mélyben minden sokkal lassabban változik. A talajnak tehetetlensége van. Minél mélyebbre megyünk, annál később és annál tompítottabban gyűrűznek le a felszíni hőmérsékleti viszonyok. Ezért a gyökereimmel a szeszélyes napi ingadozás helyett az általános hőmérsékleti trendet érzem. Ezt nem tévesztheti meg egy múló melegfront, ez tévedhetetlenül mutatja, ha eljött az idő.
A melegedéssel fent is, lent is enzimek, hormonok aktiválódnak, ketyeg egy ősi biológiai óra, tik-tak, tik-tak, kémiai reakciók játszódnak le, szelepek nyílnak meg, áramlások indulnak, mindig lentről felfelé. Évmilliók alatt kicsiszolt mechanizmusok rendszere lép működésbe.
És akkor a tölgy már tudja: Itt az idő!
