Még nem is meséltem, milyen szépen újrafestették a korlátomat. Pedig azóta már harmadszor telik meg a hold az égen. Egyszer csak jött egy csapat, és önkéntes munkában lefestették az összes erdei berendezést. Jó fejek voltak.
Aztán jött az én kedves barátom is, aki a gerincferdülésemet szokta egyenesítgetni. Ezúttal egy szép fehér zsineget hozott, és még arra is ügyelt, hogy a száramat bebugyolálja egy szövetdarabbal, mielőtt ráhurkolta a zsinórt. Ez azért fontos, mert így nagy szélben sem dörzsölődik sebesre a hajtásom.
Időközben én sem henyéltem tétlenül, növekedtem tovább, bár korántsem annyit, mint a tavalyi, csapadékos nyáron. Az idei kánikulában már az is sikernek számít, hogy nem száradtak el a friss hajtásaim. Egyébként annál azért többet nőttem, mint amennyi felülről látszik - inkább a gyökereim fejlesztésére koncentráltam. Ez még később is jól jöhet.