Huszonnégy évszázaddal ezelőtt élt egy ember, aki nem volt képes semmi hasznosat, szépet, maradandót alkotni. Irigyelte mások eredményeit, ő is híres akart lenni. Egyre csak azon gondolkozott, mit tehetne, de mivel feje üres volt, lelke pedig zajos, nem jutott eszébe semmi értelmes. Felgyújtotta hát az antik világ hét csodájának egyikét, a fehér márványból és cédrusfából épült Artemisz-templomot...

A történelem ismétli önmagát. Ezúttal én lettem az áldozat; ami maradt, apró emlékműve a végtelen emberi ostobaságnak...