Egy tölgyfa élete

Egy tölgyfa élete

Amikor a mese valóra válik

2012. június 21. - Quercus Robur

Vannak történetek, melyek túl szépnek tűnnek ahhoz, hogy igazak lehessenek. "Az ember, aki fákat ültetett" című elbeszélés is ilyen. Egy csodálatos tanmese, mely az emberi nagyságról és kitartásról szól. 

És vannak emberek, akik szerint semmi sem lehetetlen, amiben igazán hinni tudunk. És ezek az emberek néha valóra váltják még a meséket is.

Az indiai Jadav “Molai” Payeng is ilyen. Egy óriási, 550 hektáros csupasz homokzátonyon saját kezűleg telepített erdőt 30 év alatt. Mára a sziget értékes élőhellyé, védett fajok menedékévé vált. A teljes történet itt olvasható.

Le a kalappal a kivételes teljesítmény előtt!

forest-sand-bar_jo.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tolgyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr744601965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Macskamosdó 2012.06.26. 18:11:17

üdvözlet a moly.hu -ról, kedves blogoló lombos! :) tegnap véletlenül épp két karc kapcsolódott a "fák" témához, egy vers és egy könyvbeli idézet. gondoltuk, ide tesszük, hátha tudsz mihez kezdeni vele! :)

@Amrita és @Fainthoar

ezt @Amrita írta tegnap moly.hu -n:

"Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja"

na tessék. valamelyik nap szó volt itt arról, hogy az ember akkor ért meg irodalomból bizonyos dolgokat, ha eltelik némi idő. néha van úgy, hogy csak „háttérzajként” mennek versek a fejemben. mert hát sosincs csend. épp ez volt az. kézmosás-fogmosás-lakásban kószálás… zümm-zümm-zümm versek… és hirtelen rájöttem, hogy évek óta nem értem, félre értem. mert hogy itt az erdőről van szó, akinek ezer ölelő karja megnő. és a „szerelmes” az nem egy alany, hanem egy jelző csak. és az erdő szerelmes szívéről van szó, aki a fényt öleli a szívére az ezer karjával. hűha. hát ez nagyon szép. de azt még mindig nem értem, mért kellett nekem döntsd a tőkét, ne siránkozz-t tanulni felső tagozatban, amikor pedig József Attila ilyet is tudott.

ezt @Fainthar írta:

„A kereszténység előtti időkben és a pogány társadalmakban elterjedt hit volt, hogy a fákban szellemek laknak, akik büntetéssel sújtják azokat, akik a kellő óvintézkedésekre ügyet sem vetve megtámadják őket, s a Fangorn entjei és huornjai tökéletes megtestesülései ennek a hagyománynak. Szilszakáll csodálatosan egyéni karakter, de elődei vének, akár az országút. A Gilgames-eposz-ban szó esik egy csatáról az Urukból származó hős és Humbaba, a cédruserdő őre között. Humbaba az istenek bánatára elesik, a cédrusok pedig elpusztulnak, ahogy az észak-európai szent ligeteket is tönkretették a fanatikus keresztes lovagok.” (91. oldal)

kép forrása: www.flickriver.com/photos/elissacorsini/tags/monster/

Kapcsolódó könyvek: Alan Lee: A Gyűrűk Ura vázlatkönyve
süti beállítások módosítása